Fazekas Fruzsina Honlapja
2003. július 2-án délelőtt 10.17-kor készítette kedves kis apuka ezt a két képet. Az elsőn kettő, a másodikon négy másodperces vagyok. És sírok, sírok, sírok. Hova kerültem? Mi ez a nagy fény és kik fogdosnak? Jaj, mindjárt elvágják a köldökzsinoromat, pedig milyen jó is az!
A specifikációm: 3350g, 57centike. Azt is mondják, hogy milyen nagy baba vagyok, meg azt is, hogy milyen kicsike. Főleg az ujjaimat találják pindurkának. Furik ezek az idősek.
A következő képet annak a kedves bácsinak vagy néninek ajánlom aki feltalálta a háromdimenziós babanézegető szerkentyűt.
Ugye pont ilyen voltam mama hasában is? Ha esetleg már nem emlékszel, akkor nézd meg az előző oldalon.
Egyelőre még a kórházban, vagy hol vagyunk anyucival. Egész nap alszom és ritkán sírok, anya aggódik is, hogy miért alszom annyit és miért nem eszek többet. Mikor apu itt van kicsit ránézek, aztán alszom tovább, de már alig várom, hogy megkapjam első Barbie babámat és azzal játszhassak! De hát ahhoz még sokat kell aludnom és ordítanom.
Na, július 6-án hazajöttünk a kórházból, otthon egy nagyon szép kis szoba fogadott. Olyan nagy az ágyam, hogy még jó sokáig ott fogok aludni. Gyakran eszem, majd jókat alszom, hogy ismét egyek. Elég fárasztó lehetek, de nem annyira mint az abszurd angol humor.
Már elmúltam egy hetes!
Mindenhol szeretek aludni, de leginkább a szüleim hasán!
